Azt hiszem, kicsit olyan, mintha nyaralnánk. Annyiban nem, hogy a nyaraláson Momó nem kezd el iskolába járni, ahova az első napján izgatottan, és kíváncsisággal telve megy be, és ahonnan zavarodottan, csalódottan és rosszkedvűen jön ki. 

Nem volt jó napunk kedden emiatt, Momónak nem is volt kedve másnap újra menni a suliba. A németek elég lazán veszik ezt a dolgot, mivel nem kaptunk még egy órarendet sem, sőt, még azt sem mondták meg, másnap hányra kell mennie. Dani megkérdezte egy kollégáját, hogy az ő gyerekei hányra járnak, aki azt mondta, náluk 7:45-kor kezdődik a tanítás. Így Dani szerdán Momóval 7:45-re ment az iskolába, ahol kiderült, hogy itt 7:40-kor kezdődnek a napok. A jó hír viszont az volt, hogy Momó szuperül érezte magát, megismerkedett egy magyar származású kisfiúval, és kapott egy német tanárt, aki foglalkozik vele, és 3 másik külföldi diákkal. Szerdán már bringával mentünk Momóért, aki nagyon vidáman jött aztán haza, jókedvűen újságolva a történteket. Itthon azonban elszabadult a pokol, és a két kicsi - Momó és Gegi - egész délután veszekedtek, a mi türelmünket is próbára téve. Momóval a viszonyunk megint kezd a tavaly őszihez hasonlítani, csak egy kicsit rosszabb most. Akkor valamiért nem volt hajlandó hinni nekem, mindent, amit mondtam, támadásnak vett, és egyszerűen, nem tudtam vele szót érteni. Akkor Dani volt a villámhárító, és segített normális mederben tartani a viszonyunkat. Aztán, amikor januárban elment, Momóval valahogy sikerült vissza találtunk egymáshoz, és rendben is volt minden kb 1 hónappal ezelőttig, amikortól romlani kezdett a kapcsolatunk, és mostanra a tetőfokára hágott. 

Mindenesetre örültem, hogy legalább a suliban jól érzi magát. Hát ma nem hogy nem volt jó, de amikor az ajtón belépett, és kérdeztem, milyen volt - ma Luca ment érte - elsírta magát, hogy szörnyű volt. Kiderült, hogy ma uszodában volt az osztály, de ugye mivel nekünk ezt nem mondták, ő nem vitt magával úszó felszerelést. Így kölcsön nadrágot kapott, és így kellett úsznia. Rettentően rossz néven vette, nagyon megalázónak érezte a helyzetet. Délután megpróbáltunk az önkormányzatban bejelentkezni a házba, hogy itt lakunk. Sajnos nem sikerült, mert nem volt elég a személyigazolvány, hanem kellett volna még a születési és házassági anyakönyvi kivonat is. Na sebaj, majd jövő héten újra nekifutunk.