Tavaly, amikor eljöttünk nem mi voltunk az egyetlen család az iskolánkból, akik úgy döntöttek, kicsekkolnak. Gegi akkor volt utolsó éves ovis, és volt egy nagyon jó barátja, Mirkó. Ő és családja már előtte is nagyon izgalmas, kalandos életet élt, de akkor ők úgy döntöttek, Új-Zélandra mennek. A tervet meg is valósították, nem sokkal utánunk ők is elindultak. Azóta Gegi kevés régi barátjával tartja a kapcsolatot, de Mirkó köztük van. Rendszeres időközönként nyújtja be hol Gegi, hol Mirkó az igényét egy beszélgetésre. Hétfőn éppen Mirkó volt a soros, így keddre össze is hoztuk a randit. 

A kihívás az, hogy amikor náluk este van, akkor itt reggel, és így eléggé korlátozottak a lehetőségeink. 

Tehát ma reggel fél8kor ébresztettem Gegit pedig nyári szünet van. (Meg is kérdezte, hogy menni kell iskolába?  :-) ) Amikor emlékeztettem, hogy Mirkóval van randija, azonnal kipattant, felöltözött, megreggelizett, és már sorban is állt a laptopért. Az tuti, hogy máskor nem szokott ilyen gyors lenni 😃

Először Mirkó apukájával beszélgettünk, kérdeztem, mikor terveznek hazajönni először. Azt mondta, a családi kupaktanács 3 évben egyezett meg, amiből egy most telt le, és bár még lett volna mit mondanunk egymásnak, a fiúk gyorsan megunták az uncsi felnőtt dumát, és Mirkó hamar meglépett az ő eszközével. Innen aztán nem volt megállás, majd 2 órát tolták. Meséltek, mutogattak minden félét egymásnak - Mirkó pl egy igazi nagy motorral indított -, sztorikat találtak ki, amiben egymást irányították, és ki tudja még mi minden történt Gegi szobájában velük. Az biztos, hogy Gegi nem jött elő, és az is, hogy nagyon hangos és vidám hangok szűrődtek ki a szobájából.

Végül az esti lefekvés vetett véget a traccspartinak. Illetve az, hogy Mirkónak elfáradt a szája. :-D