Ugyanúgy, ahogy Daninak, nekem sem a kedvenc elfoglaltságom a futás, de be kell látnom, hogy egyre jobban esik. Ezért időnként egyedül is elmegyek az edzési napokon kívül, mert úgy érzem, bennem maradt még néhány kilométer. Amikor együtt futunk, általában Dani mellett pattogok, mert kicsit gyorsabb lenne a saját tempóm. Ez elég viccesen néz ki szerintem, de őt szerencsére nem zavarja. 

Ugyanakkor megtanultam “helyesen futni”. Legutoljára 2,5 éve volt térdficamom, amiből nagyon nehezen jöttem ki, ezért nem is nagyon futottam az elmúlt időkben. Valahányszor neki indultam, mindig térdfájdalom lett a vége, így nem erőltettem tovább. Olvastam 1-2 könyvet, és tanultam sokat a futás mechanikájáról, így tudtam, hogy nem jó a technikám, ezért jött vissza rendszeresen a fájdalom. A Danival való lassabb futást így arra használtam, hogy megtanuljam a jó technikát. Régen mindig a sarkamat tettem le először, és nem a “macskatalpamat”, pedig ez utóbbit kellene úgy, hogy a sarok szinte nem is érinti a talajt. A térdfájdalom elkerülése miatt elkezdtem így futni, aminek az lett az eredménye, hogy az első futás után bedurrant a vádlim, a második után azt hittem, hogy leszakad minden egyes lépéskor, a harmadik és negyedik futás után még mindig csillagokat láttam, de mivel Danival menni kellett, így nem volt választásom, futottam. Szép lassan aztán szerencsére a vádlim is hozzászokott az új terheléshez,  a “lábujjhegyezéshez”, és már egyáltalán nincs izomláz. A bónusz pedig, hogy szépen formálódik a vádlim, aminek felettébb örülök, mivel eddig nem nagyon büszkélkedhettem ezzel az izommal. 

Szóval, most már időnként egyedül is elmegyek futni, mint például tegnapelőtt, amikor nem csak 11 fok volt, de szemerkélt az eső, és még a szél is fújt. Ráadásul a fennsíkon, ahol futni szoktunk, rázendített az eső, már nem csak szemerkélt, hanem rendesen zuhogott, így aztán muszáj voltam begyorsítani, hogy minél hamarabb hazaérjek. Azon a fajta helyen voltam éppen, ahol semmi mást nem tudok csinálni, csak tovább menni. Itt nincs semmi, csak megművelt terület és erdősáv. Mire hazaértem bugyiig eláztam, és hiába futottam 7 km-t, nagyon jól esett a meleg zuhany. 

A bosszantó az volt, hogy a telefonom GPS-e megadta magát, és nem tudta lekövetni az futás adatait, így hiába futottam jó átlagot (6,10 perc körülit), bizonyítani nem tudom, csak ezzel a 2 képpel. :-D

De azért ez megtörtént, esküszöm!