Már írtam róla korábban, hogy Momó és Gegi az iskolában majdnem minden reggel részt vesznek német nyelvoktatásban, úgynevezett Vorbereitungsklasse-n, kimondható nevén csak VKL-en. Ilyenkor az első 2 órarendi órán nem vesznek részt, aminek köszönhető volt például az is, hogy év elején Momó egyik tavalyi könyvét gyakorlatilag érintetlenül adtuk vissza az iskolának. (Merthogy a tankönyveket az első nap kapják meg, nekünk csak a füzeteket, és a borítókat kell megvennünk.)

Szóval, a minap Gegi az egész VKL-es cuccát kitette a táskájából azzal, hogy már nem kell többet, mert Frau Sauerland azt mondta neki, nem kell mennie többet. Nem biztos benne, hogy jól értette, de a cuccát hazahozta. Mivel úgy gondoltuk, Gegi még nem beszél németül, ezért azt hittük, valamit félreértett. Éppen siettünk valahova, ezért nem volt időm tovább gondolkodni rajta, de aztán később elővettem a mappát, és akkor láttam, hogy ezt a levelet írta a tanító néni Geginek: 

Nagyjából ez áll benne: Kedves Gegi! Nagyon sokat tanultál a a VKL órákon, és mostanra igazán jóvá váltál. Ezért mától teljesen a Teknősbéka osztály tagja lehetsz. Hirtelen sok új gyerek lett, akiknek szüksége van a VKL-re, és nekem csak 11 helyem van. Minden jót kíván neked Frau S.    

Ezek szerint Gegi teljesen jól értette, amit a tanárnéni mondott, és valóban nem kell már többet mennie. Ettől ő eléggé elszontyolodott, mert nagyon szerette ezeket az órákat, annak viszont meg örült, hogy most már mindig az osztályban lehet Elliottal, Finnel és Arianával

Gegi a leckeírásnál egyre kevesebbet kéri, hogy fordítsuk le neki a feladatot, egyre inkább meg tudja oldani egyedül is, és az órák nagy részét is érti. Válaszolgatni is elég jól tud, ha csak egy-egy szóval is, de már az is bőven elég. :-) 

Danival aztán megbeszéltük, hogy egyik szemünk sír, a másik nevet, mert Gegi már itt tart, ugyanakkor kicsit mi is szomorúak vagyunk, mert valószínűleg még nem ártott volna neki ebben az évben ez az előkészítés.