Az őszi szünet előtt Geginél csütörtökön, Momónál pénteken volt a halloween partizás a suliban.

Geginek sajnos ki kellett hagynia, mert szerdán belázasodott, így másnap itthon tartottuk. Sikeresen ki is aludta, pénteken már ment ő is. Szerencsére nem nagyon láttam rajta, hogy nagyon megviselte volna, hogy nem volt ott a bulin.

Pénteken azonban Momó nagyon készült a “rémséges” napra. Itt minden diák beöltözik, vagy legalábbis egy ijesztő (tavaly legalábbis annak szánt) arcfestéssel megy suliba. Momó is szeretett kicsit rémisztő lenni, ezért az ilyenkor szokásos arcfestést kérte. Sápítás, és egy kis varrat az arca egyik oldalára a szemceruzámmal. Dani teljesítette is a kívánságát, ám Momónak valahogy most nem tetszett a varrat, és túl soknak látta magán a púdert is, ezért végül az egészet le mosta. 

Ezek után délután elég rosszkedvűen jött haza. Később el is sírta magát, amikor kiderült, hogy a nyakát is megrántotta, amikor az osztálytársai kérésére headbang-elt. Kicsit evett, aztán megmasszíroztam, majd hagytuk magában olvasgatni. Estefelé sétáltunk egyet, hogy üstököst nézzünk, (ami nem jött ugyan össze, de sebaj). Közben jött, és mesélt a napjárólról. Kiderült, hogy az idei jelmezek sokkal, de sokkal durvábbak voltak, mint tavaly, amikor még a Grundschule-ba járt. Itt sokkal komolyabban vették a diákok a rémisztő arcfestéseket, ami Momónak már nemhogy nem tetszett, de valóban meg is rémült néhánytól. Elmesélte, hogy többek néztek tényleg ki úgy, mint akit jól megvertek, vagy tényleg felhasadt a bőre, és folyik belőle a vér… Azt hiszem, nem kell ezt ecsetelnem, mindenki tudja, milyen tud lenni egy-egy ilyen smink. Momó érzékeny lelke nem nagyon tudta már ezt befogadni, és ez az egész napjára rányomta a bélyegét. 

Igazából én nem is teljesen értem, hogy mire jó ez úgy általában? Ezek szerint, ez nem csak nekem sok, és gondolom azt, hogy hagyomány ide vagy oda, borzasztó szokás lett ez a halloweeni sminkelés, ki tud rémisztőbbet vagy borzasztóbbat élethűen mutatni. Eh!

Szerencsére a rossz pénteki hangulatból tegnapra már nem maradt más csak egy kis nyakmerevség. 

Ami érdekes, hogy Sebi semmi ilyesmit nem mesélt az utolsó napról. Náluk minden teljesen hétköznapi volt, talán annyi volt a különlegesség, hogy most nem maradt el egyetlen órája sem :-D

Ami viszont sokkal barátságosabb szokás itt, hogy a tökszezonban nem csak a boltokban lehet venni faragni való, vagy ehető tököt, hanem az út mentén van kipakolva hatalmas ládákban, ki van írva az ár, és mellette a becsületkassza.

Ilyen Magyarországon is van a kisebb falvakban, ott a házak kapujába szokták kirakni az asztalkát és rá a portékát. Őö..., azt hiszem, ez a mennyiségű tök meghaladja minden asztalka és kapu befogadó képességét! :-) Nem fényképeztem, de itt van egy nagy parkoló is, ahova folyamatosan jönnek az autók, kiszállnak belőle, választanak tököket az emberek, fizetnek (ha kell türelmesen kivárják a "kasszánál" a sorukat), és mennek a dolgukra. 

Ráadásul nem csak a kisebb falvakban számít általánosnak ez, hanem a nagyobb városok külső kerületeiben is. Persze itt már a befőttesüveg se lenne elegendő a becsületkasszához... Egy nagy bádogdoboz van kinn, amibe lehet érmét és papírpénzt is dobni sőt! (nem mindenhol ugyan, de itt jól láthatóan) akár payPal-al is lehet fizetni. (Működik, kipróbáltuk azt is.) 

A papírpénzt ilyen kis vékony hengerré kell sodorni, és azon a picike kis lyukon kell betömködni. A múltkor ez nekünk csak igen nehezen sikerült, mert annyira tele volt már a doboz. Az üzletekben ugyan olcsóbban lehet kapni tököt, de itt jóval nagyobb a választék, és valahogy szívesebben veszem innen meg a faragni való és a sütni való tököket is. 

Gondolkodtam azon is, hogyan adózhat a gazdálkodó ezután a bevétele után, és azt hiszem ő is önbevallás alapján. Csodálatraméltó számomra, hogy tud működni a rendszer, és jó érzés egy ilyen társadalomban élni. 

Tegnap mi is megvettük a tököket, nehogy lemaradjunk róla, mint tavaly, mert túl későn kapcsoltunk. Mivel azonban Luca holnap érkezik a szünetre, ezért a jövő hétre időzítettük a faragást, amikor ő is velünk lesz. 

 A házak kapuiban, ablakában szinte mindenhol van már vagy faragott, vagy dísztök. 

Ezt a részét az ünnepnek nagyon szeretem :-)