4 gyerek, 1 kutya, 2 macska és mi. Életünk Weil der Stadt malmában.

A malomban a malomban...

A malomban a malomban...

új lakosok, vendég és szöcske

2023. július 30. - VGyöngy

Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban.

Zanzásítva a következők. 

Sikerült bejelentkeznünk Weil der Stadt-ba, jöttek hozzánk vendégségbe, kirándultunk egy jót a Fekete erdőben, Sebi elkezdte a német tanulást, visszajeleztek másik iskolákból, végül én visszajöttem 3 hétre Magyarországra.

Bővebben.

Luca, Sebi, Gegi, Dani és én (Momó suliban volt) péntek délelőtt besorjáztunk az önkormányzatba, ahol nem volt senki előttünk, így gyorsan el is kezdődhetett az ügyintézés. A néni az ablak túloldalán elkérte a személyinket, hogy egyesével mindenkit regisztráljon. Elkezdte nézegetni a kártyákat, ránk pillantott, Danival megbeszélte a neveket, és hogy 4 gyerek, feleség és ő. Az én nevemnél kicsit elidőzött, megpróbálta kiejteni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de mosolyogva túllépett a problémán. Amikor tovább vizsgálta a kártyákat, kicsit tanácstalanul nézett fel, mert nem értette, hogy a “nem” meghatározásnál a három fiú gyerek neve mellett miért az F (feemale) betű szerepel, és miért nem M (male) betű. Dani nevetve elmondta, hogy magyarul az F betű a férfit jelöli, az N betű pedig a nőt. A néni szemében felvillant a megértés, és újra a kártyákra irányította figyelmét. Kezébe vette Luca szémélyiét, és elkezdett nevetni, és ismét értetetlenül nézett fel, hogy akkor az N betű után miért férfi név van megadva, a Luca (Luká). De aztán nem is kellett magyarázkodnunk, mert a fénykép is, és Luca jelenléte is megmagyarázta a helyzetet, bár ezek után hiába mondtuk neki, hogy “c”-vel ejtjük a nevét, már nem nagyon érdekelte.

A mi jó kedvünket pedig az növelte, amikor egyesével kiejtette a gyerekek neveit, illetve a vezetéknevünket. Így lett Sebiből “Szebou”, belőlem pedig Frau “Farrady”.

Végül kedvesen mosolyogva visszaadta az összes dokumentumot, 6 darab A4-es lapot, ami igazolja, hogy ott lakunk, és elköszöntünk egymástól. Így lettünk 2023. július 21-én hivatalosan is weil der sadti lakosok. 

Aznap, este egy 6 tagú családot vártunk vendégségbe, akik nálunk szálltak meg a Hollandiából haza vezető út egyik állomásaként. Úgy döntöttünk Danival, hogy a legkényelmesebb az lesz, ha a mi hálószobánkban ágyazunk meg nekik, beterítve a padlót matracokkal, mi pedig Danival lent alszunk a nappaliban a kanapén.

Miután jó 2 óra késéssel végül kissé leharcoltan megérkeztek, már elég késő lett, így ennek megfelelően még annál is később feküdtünk le aludni, mint terveztük, mivel mindenki eléggé fel volt pörögve a viszontlátás öröme miatt. Így tartottunk egy éjszakai háznézést is nekik, és pincétől a padlásig végig vezettük őket. Mivel aránylag sok érdekesség van a házban kezdve a pincében lévő egy kisebb társasház igényeit is kielégítő fűtésrendszertől kezdve, a patak vizét megtisztító berendezésen keresztül az ott található hatalmas demizsonokig. De a legnagyobb tetszést mégis a legfölső emeleten található fürdőszoba váltotta ki.

Tehát jóval éjfél után mentünk végül aludni, pont akkortájt, amikor Bori és Bambi - a két cica - felélénkül, és elkezd rohangálni, verekedni és randalírozni éjszakánként. Természetesen ez most is így volt, így aztán a víz zuhogás háttérzajába az időnként felmorduló állatok hangja, a nagy sebességgel valamibe csapódások csattanása is bekapcsolódott (nem) igazán altató kakofóniát alkotva. Szerencsére annyira elfáradtunk a nap eseményeitől, és hosszától, hogy ezek a zajok már nem zavartak minket az elalvásban.

Hajnalban aztán arra ébredtem, hogy Bambi a mellkasomon ül, Dani pedig mellettem, és valami olyasmit duruzsol a fülembe, hogy ne mozduljak. Aztán Bambinak mutogat valamit, és beszél hozzá. Kissé kényelmetlen volt a helyzet, és félálomban voltam, ezért Bambit szó nélkül toltam le magamról. Naiv gondolat volt részemről, hogy az hittem, alhatok tovább, mert a macska egyszer csak megint a mellkasomon álldogált (vagy üldögélt, ezt nem tudom biztosan), Dani meg megint azt magyarázta nekem, hogy ne mozduljak, mert van rajtam egy szöcske, és Bambi éppen azt akarja levadászni. Mivel még mindig inkább aludtam, teljesen természetesnek vettem, hogy jó akkor nyugton maradok (ez a gondolat így most leírva kicsit fura). Az nem jutott el a tudatomig, hogy a szöcske, tulajdonképpen hol is lehet rajtam, ha a macska a mellkasomon álldogál. Végül, miután lassan beszivárgott a tudatomba a helyzet, felmordultam Daninak, hogy szedje már le rólam a macskát is, meg a szöcskét is. Aztán a következő, amit éreztem, hogy Dani kicsit rosszallóan magyaráz Bambinak, akinek a súlya hirtelen eltűnt rólam, és aludhattam tovább.

Később tudtam meg, hogy Dani megfogta a szöcskét, mire Bambi azonnal megette, és csak a két hátsó lába maradt a férjecském kezében.

Felkelés után, jóval később aztán az egész nagyon szürreális volt, nem is voltam biztos benne, hogy ez valóban meg is történt. Csak akkor, ugrott be teljesen, amikor Dani a reggelinél vidáman mesélte a történteket. 

Vendégeink a kései vidám reggeli után távoztak, m pedig megterveztük a másnapi kirándulásunk célpontját, egy Fekete erdőbeli kolostor maradványait, és egy vízesést. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://amalomban.blog.hu/api/trackback/id/tr118182637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása