- Na halló Mamm! Mi újság nálad?

- Szerbusz fiacskám! Mi lenne? Ugyanaz. Ülök, és elgondolom, hogy kimegyek a konyhába. Kimegyek, visszaülök és eltelt a délelőtt, mehetek újra ki, hogy behozzam az ebédet, és mire végzek, már itt a vacsoaridő. Hát ez. Inkább azt meséld, milyen volt az első nap az iskolában! Ma volt, ugye?

- Igen! Nagyon vicces volt! Sokszor eszembe jutottál, hogy a kiejtésem miatt piszkálsz! Anyukám, nekem olyan a kiejtésem az ukránokhoz és a többiekhez képest, mint egy született németnek! :-D

- Na ne mond! De ők még biztosan sose tanultak németül. Miért, hogy beszélnek?

- Hehe! Először is megy a ich helyett az Issch-ezés. Bár ez ugye a sváb területnek köszönhető, de amúgy meg nagyon nem tudják kiejteni a német szavakat. Elharapják a magánhangzókat, vagy éppen megtoldják egy feleslegessel. Nagyon vicces, ahogy a tanár küzd velük. Na de mesélem elölről. Szóval, azt mondtam, hogy vonattal több mint egy óra, amíg odaérnék, míg bringával 40-50 perc, ezért az volt a terv, hogy azzal megyek.

- Te jóóóisten! Az hány kilométer? Te megőrültél!

- Neeeem!  Tudod, meséltem, hogy Danival eltekertünk az egyik hétvégén. Nem hosszú út, csak 14 km, de van benne egy brutál emelkedő. Na, hát azért reggel 7-kor nem sokkal ébredés után elég ébresztő hatású, lássuk be!

- 7-kor?? De hát akkor még nagyon hideg van, hogy tudsz felöltözni, nem fogsz megfázni?

- Szerencsére itt most reggelente nincs olyan hideg, mint múlt héten volt. Tegnap 13 fok volt reggel, ma meg 17. És rétegesen öltözöm, meg viszek váltóruhát. De ott tartottam, hogy egy nagy emelkedő van benne

- Igen.

- Utána pedig már egész sík a terep, még laza 30 perc tekerés. 

- És az út végén csak ledőlsz a bicikliről, mi?

- Hihi! Nagyon vicces vagy! Nem, képzeld simán le tudok szállni ennyitől még. Mondjuk az igaz, hogy mára már igencsak izomlázam lett, de az nem csak attól van, hanem a többi edzés, jóga és a bringa együttesen.

- Te jó ég, és még azon kívül jógázol is, hát te nem vagy normális fiacskám! És milyen a nyelviskola, meg a tanár? Egyáltalán nem beszélnek hozzád magyarul? Van magyar egyáltalán a csoportban?

- Nincs, és nem beszél senki hozzám magyarul egész délelőtt. Egy szeptemberben induló csoportba csatlakoztam be, úgyhogy nem volt semmilyen adminisztráció, vagy ilyesmi tegnap. Pár perccel 8 után léptem be a terembe, és úgy ültek ott, és ellenőrizték a házi feladatot, mintha már ott lettek volna fél órája. 

- És nem? 

- Nem. 8-kor kezdődött, én meg kb 8.03-kor léptem be. Nekem még nem mondott semmit a tanár, de utánam még jöttek vagy 6-7-en, nekik már beszólt.

- Honnan tudod, mit mondott?

- Onnan, hogy értettem?

- Értetted? Azt mondtad, nem tudsz már semmit.

- Igen, de könnyű szavakat használ, és valahogy érthető, amit mond.

- Na látod, hogy azért megmaradt valami abból a sok tanulásból.

- Hát ja. Valami. Na mindegy. Az óra közepe felé jött rá a tanár, hogy névsort kellene olvasnia.

- És hogy hívják a tanárt?

- Valami Jörg. Nem tudom, majd megnézem. Szóval, nekünk újaknak adott egy A4-es papírt névtáblává hajtogatva, hogy írjuk rá a nevünket. Felírtam, és vártam a hatást. 

- Milyen hatást?

- Ami a nevem kiejtésével jár. Nem tudják kiejteni,…..tudod!

- Ja, igen, és ő sem tudja?

- Nagyon nagyon vicces volt, ahogy először olvasta el, és tágult nagyra a szeme, aztán próbálta artikulálni…. Dzgggyyyöőőőngdzgynnnyyíí….Ggyyyőőő nggnnyíí. Nagyon nevettem, a többiek is. Szóval megint csak el kell mondanom, hogy milyen nagyszerűen nemzetközi nevet választottál nekem, köszönöm! :-) :-)

- Jó, jó! Fogd fel úgy, hogy már a neved is különleges… kiváltságos az, aki kiejtheti…. végül ki tudta mondani?   :-D 

- Próbálkozott rendületlenül. Aztán visszafordult, és megkérdezte, hogy Ungarische?

- És válaszoltál neki?

- Mondtam, hogy Yes! 

- Dehát az angolul van! Megértette? :-D 

- Képzeld, meg! Aztán még egyszer megpróbálta kiejteni, és mondott valami olyasmit, hogy nehéz, és intett egyet. Erre mondtam, hogy entschuldigung! Erre vigyorgott. Meg persze az egész csoport is jót derült az egészen. De azt hiszem, kevesebbszer szólított fel, mint szeretett volna, hogy ne húzza az időt. :-D Volt olyan, hogy a bűvölte a névtáblámat egy darabig, aztán óvatoskodva felszólított. A nap végére egész jól ment neki.

- Na ugye, nem is olyan bonyolult!

- Hát ezt neki mondd, ne nekem! :-)

- És a többiek, milyen nemzetiségűek, és nekik is ilyen bonyolult nevük van?

-  Ahogy néztem, az enyém itt a legnehezebb. De hogy milyen nemzetiségűek? Nem tudom, ebben sosem voltam jó. Vannak többen ukránok, van egy olasz csajszi, mellettem egy ferdeszemű nagyon cuki lány ül, talán taiwani, aztán talán törökök vannak még. Összesen elvileg 23-an vagyunk. 

- Huha, akkor tele van a terem, nem?

- Igen, de nem tűnik olyan soknak. De az igaz, hogy az elmúlt két nap alapján amúgy szerintem elég lassan halad a csoport, mert eléggé vegyes, hogy ki mennyit tud, és sokan vagyunk. Mindenesetre a tanár elég türelmes, és csak akkor forgatja a szemét, amikor 20 perces magyarázat után valaki nem érti, hogy miről van szó. Nem ma kezdte az ürge, az biztos.

- És barátkozol valakivel? Van szünet?

- 3 szünet van. Tegnap is és ma is odajött az egyik török fickó, tegnap megkérdezte, hogy milyen nemzetiségű vagyok, ma meg hogy kivel jöttem Németországba, és férjnél vagyok-e. 

- ÉÉs mit mondtál? 

- Gyorsan tisztáztam, hogy férjnél vagyok és 4 gyerekem van :-)

- És honnan tudod, hogy török? 

- A nevéből, mert hogy Basar-nak hívják.

- Értem. És mennyi idős ez a pasas? 

- Nem tudom, szerintem velem egykorú lehet, talán kicsit fiatalabb.

- És ő mit csinál ott?

- Pff! Anya, nem tudom! Nem ültem le vele kávézni!

- De hát miért nem? Egyből hasznosíthatnátok is a német tudásotokat!

- Na jó, ne fárassz! :-) Lassan mennem kell, mert nyekeregnek a gyerekek…

- És velük mi újság?

- Jól vannak. Majd felhívlak még velük együtt, jó?

- Jól van fiacskám. Azért ne tűnj el megint hetekre!

- Jó, nem tűnök. Majd hívlak. Csók Mamm, vigyázz magadra!

- Na jól van, vigyázok. Szevasz fiacskám!

Nagyon hiányzol Anya!