Sebi nem annyira lelkesen, de azóta is jár a Waldorf iskolába, ahol a tanáraival megegyeztek, hogy az órán előveheti a telefonját, és google translate-val próbálkozhat megérteni az anyagot. 

Egyik nap kifejezetten vidáman jött haza, ami mostanában nem szokványos. Mármint az, hogy látszik is a vidámság rajta, mert nevetni, és bohóckodni azért szokott most is. 

Szóval amikor megkérdeztük a vidámsága okát, elmesélte, hogy biológia epochán az emberi testet, azon belül a tüdőt veszik. Elővette a telefonját, és megpróbálkozott a hang utáni fordítással. A mosolyából ítélve, tudtuk mi következik, és kérdeztük tőle, hogy az órán is nevetett, amikor olvasta? Azt mondta, csak befelé, és nem látszott rajta szerinte. Itt már szabályosan vigyorogva húzta elő a farzsebéből a telót, hogy felelevenítse az olvasottakat. Sajnos azonban nem tudta hangosan felolvasni, mert az asztalra dőlve, a fejét a karjába temetve röhögött, amint meglátta a fordításokat. Nem maradt más, magunknak kellett elolvasni a szöveget. 

Ezek voltak elmentve nála: 

Kizártnak tartom, hogy a tanár nem látta Sebi kirobbanó jókedvét.