III. iskola

Momónak is 11-én kezdődött az iskola, aminek nem túl nagy kedvvel vágott neki. Míg Gegihez egy A4-es oldalon felsorolt listát kaptunk, hogy mit kell bevásárolni neki az iskolához, Momónál nem kaptunk semmit. Így aztán ő megint csak gyakorlatilag üres táskával járt az első 2 hétben iskolába, amikor véletlenül került elő egy szintén A4-es, félbehajtott lapocska a felszerelés listájával. Ráadásul ezt még júliusban kapta Momó a suliban, csak éppen azzal a lendülettel felejtette el, ahogy betette a füzetébe.

Az iskolában még mindig a németórák a kedvenc órái, amikor nem az osztályával van, hanem külön a hasonszőrű, németül nem tudó gyerekkel tanulja a nyelvet. Sajnos nem élvezi úgy a suli többi részét, illetve elég passzívan áll a némethez, mint a mindennapi élet nyelvéhez, ezért kicsit akadozva, mennek a hétköznapok, és sokszor jön haza rosszkedvűen, de legalábbis egykedvűen. Egy alkalommal teljesen kiborulva jött haza, mert az órarendi tornaóra helyett úszni mentek, amiről ő nem tudott, mert nem értette, amikor az osztálynak mondták. Így aztán egész órán - amíg a többiek pancsoltak és úsztak - ő kint ücsörgött a padon. Sokat panaszkodik arról, hogy rendszeresen verekednek a gyerekek, és a tanárok nem tesznek ellene semmit, nem választják szét őket, még akkor sem, amikor látják, hogy mi történik. Ez Momót eléggé zavarja, és nem tud ellene tenni semmit, maximum annyit, hogy elmegy a közelből. Ugyanakkor az egyik szünetben, amikor egy ukrán kisfiúval voltak együtt, a kisfiú elkérte a karóráját, hogy megnézegethesse, majd viccből elrejtette. Viszont amikor érte mentek, az óra nem volt sehol, és később sem lett meg, hiába írtunk a tanárának. 

Az pedig még rátesz egy lapáttal a nehézségeire, hogy miután Magyarországról hazajöttünk, még nagyobb feszültség volt benne, még nehezebben vette a mindennapokat. 

Múlt hét vasárnapig ment ez, amikor kitaláltuk Momóval, hogy Bea vele is fog tanulni hetente egyszer, hogy segítse a német nyelv könnyebb használatát. Momó nagyon lelkes volt, ami egész héten kitartott, sőt, volt hogy úgy jött haza, hogy felismert néhány szót, illetve kezdi érteni a gesztusokat. Egyszer volt házi feladata is matekból, amitől kicsit megrémült elsőre, de gyorsan kiderült, hogy könnyű, így ez is sikerélmény volt számára. 

IV. iskola

Geginek pont akkor kezdődött az iskola, amikor mi Momóval Budapesten voltunk, így sajnos csak másodkézből tudom elmesélni az események elejét.

Szombaton, 15-én volt az évnyitó, ami egy misével kezdődött, lévén keresztény országban vagyunk, ahol komolyan veszik a vallást (Ez abból is látszik, milyen rengeteg állami szünetnap van, ami mind a kereszténységhez kötődik. Arról már nem is beszélve, hogy a vasárnapok olyan üresek és némák, mintha a végítélet napja jött volna el - de ez egy másik téma ). Természetesen Gegi és Dani elkéstek az elejéről, amit valljunk be, nem annyira bántak. (Azért késtek el, mert Daninak még előtte minket kellett kivinni a vonathoz hajnalban.) Mindenesetre úgy tűnik a beszámolóból, annyira nem volt vészes, mert Dani valahogy úgy írta le a misét hogy, “Levente Péter katolikus változata” volt. :-D Hogy ez pontosan mit is akar jelenteni, elképzelni sem nagyon tudom, de valami olyasmit, hogy a pap ugrándozott, és a gyerekeket szórakoztatta.

Utána sétáltak át a suliba, és az évfolyam közös évnyitóját követően a gyerekek a tanító nénivel bementek a tanterembe, és volt egy 30 perces óra. Gegi még az óra előtt elsírta magát az izgalomtól, így a tanítónéni megengedte, hogy Dani kézen fogja és a teremig kísérje. Ott az osztály kabala plüssállatát - ami a teknős - a tanárnéni Gegi kezébe nyomta, és így vezették be együtt az osztályt a terembe. Persze Gegi előtte Dani lelkére kötötte, hogy el se mozduljon onnan, amíg ő ki nem jön azon az ajtón. Dani megígérte, így ez rendben is volt.

Itt az a szokás, hogy az elsős gyerekek úgy nevezett schultüte-t kapnak az évnyitón, ami egy tölcsér tele mindenféle édességgel, esetleg kisebb ajándékkal. Ennek a mérete az aljától a tetejéig a 30-40 cm-től lehet akár 1-1,5 m -is. Lehet kapni készen is, és lehet üresen is, amibe a szülő veszi az ajándékokat, de lehet akár saját készítésű is az egész. Mi egy üresbe vásároltunk Geginek aszalványokat, és egy SOLO kártyát, amit előtte 1 héttel hagyott el a waldorf iskolában. (Szerencsére az meglett végül, így abból most 2 csomag van itthon.)

Az első nap aztán szintén elég izgulósra sikerült, természetesen Gegi a nappal kelt, és elindulni is sikerült időben. Délután aztán Gegi határozottan lelkes volt, és mosolygó hangon mondta bele nekem a telefonba, hogy “nem volt rossz” igazából egész jó volt”.  Az első napokban Gegi rendre elpityeregte magát a szünetben mert kicsit elveszett a folyosókon, amit észrevett néhány felsőbb éves gyerek vagy tanár, és mire visszakísérték a termükhöz meg is nyugodott.

Minden nap kapnak házi feladatot, amit nem tart sokáig megcsinálni, és Gegi mindig lelkesen teljesíti is a kötelességét, amint hazaért a suliból. 

A könyveket kapják, amiket csak akkor hoznak haza, ha abban van a házi feladat, és az összevásárolt felszerelés nagy része is a teremeben marad, így nem kell dög nehéz táskát cipelni minden nap. A Budapesten vásárolt táska élőben is tetszik neki, és nagyon megindító, amikor fölpattan a bringájára, azzal a hatalmas táskával a hátán, és vigyorogva, dumálva tekintget vissza, hogy követem-e. :-)

Azóta is lelkesen jár iskolába, és marhára élvezi az egészet. Sajnos szerda éjjel ledöntötte egy kisebb vírus, és másnap egész nap lázas volt, egész délelőtt az ölemben szundikált, hogy aztán délutánra már ismét felélénkülve, de azért lázasan tegyen-vegyen. Azóta már láz nincs, csak fújja az orrát és pörög, ahogy szokott, és beszél ahogy szokott. Sajnos azonban pont csütörtökön volt az iskolai fotózás, amiről így Gegi lemaradt.

A tanítási módszertan totálisan más mint a magyar, és különbözik a waldorftól is, bár azzal több hasonlóságot vélek felfedezni. Itt az 1. és 2. osztály egyben van, minden másodikos gyerek két elsős gyereknek segít az órákon. 

Nem kifejezetten frontális oktatás van,és a padok sem úgy vannak elrendezve. Van egy munkafüzetszerűség, amiben ábrákkal le van írva, hogy milyen sorrendben, mit kell megcsinálniuk a gyerekeknek. Körülbelül így: menj a dossziéhoz, vedd ki belőle a valamilyen színű könyvet, nyisd ki a valahanyadik oldalon, oldd meg a feladatot. Persze ez mind ábrákkal van, nem kell tudni olvasni hozzá. Ezzel a módszerrel, a saját tempójukkal tudják feldolgozni az adott anyagot, és közben önállóságot is tanulnak. 

Minden nap 7:40-kor kezdődik az iskola és 12:05-kor csengetnek ki, tehát nem megerőltetően hosszú. Napközi is van, de azt csak akkor lehet igénybe venni, ha a szülők dolgoznak. Ez azon kevesek egyike, amiről kell igazolást is vinni. A betegségről (3 napig) ugyanis nem kell orvosi igazolás, elég, ha beszólunk a sulinak.

A 2. osztály után aztán rendes osztályokba rendeződnek majd, és új tanítót kapnak, aki újabb 2 évig lesz majd velük.

V. iskola

A magyar iskola, ahova Gegi és Momó járnak minden héten pénteken. Körülbelül 10 percnyire van tőlünk a következő település állami iskolájának 2 tantermében. Délután 3-ra megyünk, és körülbelül 5-ig tart, 2-szer 45 perc, közte egy szünettel. 2 csoportban vannak a gyerekek, akik tudnak olvasni, és akik nem tudnak, így Momó és Gegi külön vannak ott is. 

Gegiék mindig kézimunkáznak valamit, énekelnek, játszanak, amolyan ovinak lehet elképzelni ezt a foglalkozást. Momóék azonban tanulnak is, vannak ajánlott olvasmányok, amiket együtt fel is dolgoznak az órákon.

Momónak nagyon hiányzik a mindennapokban a magyar beszéd. Igazából ezért hordjuk őket most oda, mert egyelőre náluk nem kell félni attól, hogy nem beszélnek vagy olvasnak magyarul, vagy elfelejtik a hagyományokat. Szerintem elég lenne csak jövőre elkezdeni az ide járást, de mivel mindketten élvezik, hát visszük őket.