Ugyanúgy kezdődött, mint 16 éve minden évben. Még múlt héten megkérdeztem tőlük, ki, mi szeretne lenni a farsangon. Momó még nem tudta, de Gegi csillogó szemekkel egyből közölte, hogy ő mágus. Bólintottam, hogy rendben, értem. Aztán pontosításképpen, még hozzátette, hogy fekete varázsló. Momó erre azonnal rávágta, hogy hát igen, ő ezért is nem döntötte még el, hogy mi legyen, mert Geginek kell hozzá A Köpeny. - Ezen a ponton egy kicsi sziréna kezdett vijjogni az agyamban. - (A Köpeny: Ez egy nagyobb, kb 2 m hosszú, 50-60 cm széles nagyon sötétkék kordbársony anyag hosszában kettőbe hajtva, ami még Sebi egyik évekkel ezelőtti jelmezét egészítette ki. Momó még régen 3 nagy biztosítótűvel felhajtotta az egyik végét, a másik végét pedig a nyakába tette, és ott is biztostűzte. Sokszor veszekedtek már rajta játékok közben, hogy kin legyen éppen, de Momó a munkája után ezt a sajátjának tekintette, Gegi pedig tényként elfogadta ugyan, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ezt akarja viselni a farsangon. Szóval ez A Köpeny)

• Oké, Gegi! - mondtam. - És hogy néz ki a sötét varázsló?
• Hát sötét! Láthatatlan! - jött a válasz. Nagyra nyíltak a szemeim, mire Momó

hangosan elkezdett kuncogni mellettem.    

• Rendben Gegi, kész. - Momó már hangosan nevetett, de Gegi csak ült, és nézett rám komoly tekintettel. Nem értette, mit nem értek, és mi a vicces. - Gegi, - mondtam neki - mit visel a varázsló a köpenyen kívül? Mit szeretnél felvenni? 

• Hát Momó köntösét,..... és arra a köpenyt - Egészült ki a válasz kis hatásszünet után. Pislogtam. Momó vigyorgott.

Nem nagyon tudtam reagálni, és kapóra jött hogy valami elterelte a figyelmemet, és hagyhattam kicsit üllepedni a dolgot. (A köntös: Ez egy száz éves, kicsit kopottas sötétkék fürdőköpeny a Dechatlonból, aminek a mell részén szép, olvasható piros hímzett betűkkel áll a  “nabaiji” felirat)

A hét elején még egyszer lezajlott a fentihez hasonló sokkoló beszélgetés, tetézve azzal, hogy egy füzetet akart velünk íratni, amiben leírjuk neki a Harry Potter varázslatokat, mert ő nem ismer német nyelvű átkokat. Itt finoman próbáltunk utalni rá, hogy ez a köntös, nem annyira mágusos, inkább egy elmebeteg úszómesterre fog hajazni, de az tuti, hogy nem varázslóra, maximum szabadnaposra. Momó itt már nyerítve nevetett, és Gegi sem állta meg mosolygás nélkül, de csak ragaszkodott az ötlethez. A kérdésre, hogy honnan találta ezt ki, az volt a válasza, hogy egyszer, amikor egyedül játszott itthon, akkor így öltözött fel, és nagyon tetszett neki. (Majdnem felkaptam és össze-vissza puszilgattam.) A füzet ötletét említésre sem méltattuk. (Hiba volt.) 

Ekkorra Momó is kitalálta, mi szeretne lenni. Bérgyilkos. Szuper, mondtam, így nem kell hozzá neki a köpeny, nem lesz veszekedés. Persze kiderült, hogy egy bérgyilkosnak mindenképpen van köpenye. Grrrr…

Ezek után megint hagytam kicsit, de kezdtünk kifutni az időből, mert a sulis farsang most csütörtökön volt. Végül szerdán mondtam nekik, hogy öltözzenek fel a kívánt jelmezbe, mert este 7-kor már nem fogunk ezzel foglalkozni. 

Momó rendben volt, Danival közös erővel lebeszéltük a köpenyről, így a veszekedés elmaradt.

Gegi azonban…. A  pólója és farmerja fölé felvette a kék úszóköntöst, a nyakába erősítette a köpenyt a hatalmas biztosítótűkkel alul-felül, és egy pálcával hadonászva jelent meg. Már nem annyira finoman, de én is és Dani is mondtuk neki, hogy szerintünk ez így nem lesz jó, és van egy régi fekete kapucnis jelmez, (Dani volt benne Hókuszpók, aztán sok-sok évvel később egy iskolai előadásban Ördög) amit kicsit átalakítok, felhajtok, és tökéletes lesz rá. Nem érdekelte. Hát, jó, gondoltam, legalább nem nekem kell görcsölnöm a jelmezzel az utolsó pillanatban. Kicsit azért feltoltam az agyam rajta, hogyan lehet ennyire makacs. Dani ugyenezen ment végig. 

Majd kb 10 perccel később Danival egymásra néztünk, és szinte egyszerre álltunk bele abba, hogy ezt NEM és kész! Nagyon jól megfogalmazta: szekunder szégyent öntött el minket a gondolatra, hogy Gegi  ebben a képtelen szettben parádézik az iskolában.

Így aztán hosszas unszolásra, rábeszélésre végül megcsináltam a jelmezt, amivel még olyan kifogás is felmerült, hogy nem jó, mert nincs zsebe. Most már van. És fantasztikus talár lett belőle, mert vagy egy méter anyagot kellett felhajtanom, amitől kicsit eláll az alja Gegi picinke testétől. A Köpenyt is megvarrtam kicsit köpenyszerűbbre, kiszedtem belőle a biztosítótűket is. Ez már rendben volt Gegi számára is, miután a talár zsebébe beledughatta a pálcáját. Ekkor hangzott el ismét a “füzet” szócska a szájából. Már nem tudtunk tudomást se venni róla, mert görbült a szája, hogy ő egyetlen varázslatot sem ismer, és neki igenis kell egy füzet varázslatokkal. Végül itt is sok-sok magyarázás után beadta a derekát, hogy átok bármi lehet, amit ő kitalál. Azért altatáskor Daninál bepróbálkozott még egyszer, hogy csak kéne neki egy füzet…. :-)

Másnap Momó kicsit morogva jött haza, mert a jelmeze ugyan jó volt, de nem tetszett neki az itteni farsang, mert de nem lett volna szabad fakardokat vinnie, és mert rémisztőnek találta az itteni hagyományos maszkokat. Gegi viszont szokásos huncut mosolyával csendesen jelezte, hogy neki tetszett a nap, és jól érezte magát a jelmezében is. 

Hát így küzdöttünk meg idén is a farsanggal, mindig az új kihívásoknak megfelelve. 

És még folytatódik a buli, mert vasárnap itt a városban lesz egy nagy Karnevál, ahova kb 50 ezer embert várnak (a környező településeken összesen kb 19 ezren élnek), aztán kedden délután csak a gyerekeknek és a szüleiknek is lesz egy kisebb Karnevál. A suli parkolóját már 2 napja lezárták, és vidámparki játékokkal van tele. Suli egész jövő héten nincs, és hétközben is lesznek Karneválok a mellettünk lévő városokban.