Nagyon szeretem a német kisvárosok hangulatát, mert magával ragadóan barátságosak. Annyira, hogy akármennyi városon megyünk is keresztül, egyszerűen nem tudom megunni a bámészkodást. Weil der Stadt óvárosában is nagyon szeretek sétálni, de sajnos itt már elég sok házon bevakolták a sváb építkezési stílus jellegzetességét, a fa gerendázatot. Szerencsére a hely hangulata azonban megmaradt, így itt is bele tudom magam képzelni egy lehetséges Grimm mese helyszínébe. (Történetbe nem szeretném, mert akkor tuti folyna valahol a vér, az pedig eléggé megtörné varázst, ugye :-D )

Természetesen lett kedvencem is, nem messze tőlünk, a kb 30 kilométerre található Herrenberg városkája csodás óvárossal, (relatív) hatalmas templommal.

Amikor Danival besétáltunk a történelmi negyedbe, egyből úgy éreztem, visszarepültünk az időben, amikor még építőmesterek, ácsok, kőfaragó mesterek és inasaik puszta keze által épültek a házak, és ismerték az alapanyagok jellemzőit. Például tudták, hogyan viselkedik a fa, vagy a kő a megmunkálás során. De nem voltak gépeik, és nem számolta ki semmi helyettük a mennyiségeket, fokokat, hosszakat sem. A házak  - ha nem is félév alatt - mégis felépültek, és azóta is állják az időjárás és az idő múlásának sarát. 

Herrenberg az a város, ahol csodálatosan nyomon követhető, nem csak a sváb építészet, hanem, hogy hibázni nem csak lehet, de ér is. Nem dől össze a világ - adott esetben a ház. Mert a házak kicsit csálék, kicsit girbegurbák, de közel 500 éve rendületlenül állnak. Több házra felnézve volt azaz érzésem, hogy mindjárt eldől, és csak a szentlélek tartja… vagy a mellette lévő.

Ezt a házat például sokáig nézegettük, és nem tudtuk eldönteni, hogy az építők ennyire részegek voltak, vagy csak nem érdekelte őket a szimmetria. Próbáltuk megtalálni azt a pontot, ahol még rendben mehetett az építkezés, és hol volt az, amikor elcsúszott a mester vonalzója.

Van olyan, ahol a gerendák annyira ferdék, hogy egy darab merőlegest, és egymásra vízszintest nem találtam egy házon belül. Ugyanakkor teljesen elképeszt, amit a fával műveltek. Mindenféle gépesítés nélkül hajlítgatták, és faragták azokat a  tartógerendákat, mintha csak játékszer lenne. És az eredmény? Imádnivaló, hihetetlenül szép és kompakt utcai összkép. 

És akkor ott van a majd 300 éven keresztül épülő templom, ami kimagaslik a domb oldalán. Csodálatos, hogy mekkora erőfeszítésekre, elkötelezettségre és összmunkára vagyunk képesek, ha valamit igazán, de igazán nagyon akarunk. Nem vagyok hívő, de elismerem egy feljebbvaló nagyságát, ami (vagy aki) miatt képes az ember ilyen lenyűgözőt alkotni. Mindez a nagyság, amit a templom mutat, és azok a pontatlanságok, amiket a “kis” lakóházak  (nem is annyira) rejtenek, teszik emberivé, igazán bájossá ezt a történelmi városkát.Mostantól, amikor valaki eljön hozzánk látogatóba, Herrenberg biztos, hogy benne lesz az uticéljaink között.

Akik már voltak itt és nem látták? Hát, jöjjenek újra! ;-)