Nem akartam mindenkiről egyesével megírni az első iskolai élményeit, gondoltam, bevárok vele mindent, és mindenkit. Időrendben haladok a beszámolóval.

I. iskola

Először Lucának kezdődött meg a tanév, aki augusztus 30-án felült a vonatra, és visszament Budapestre. A már említett kollégium lett végül a magyarországi otthona, amiben a szobát 3 másik lánnyal osztja meg, de az első éjszakát egy nagyon jó barátnőmnél, Zsuzsinál töltötte, aki másodmagával a pótmamaság szerepét is magára vállalta, így Lucának mindig lesz hova fordulnia, ha ölelésre, szeretgetésre vágyik. :-)

Az első kollégiumi hét nehéz volt Lucának, sok készség,  - tolerancia, együttműködés, elfogadás -  ami a kollégiumi együttéléshez fontos, nem újdonság számára, határozottan otthon mozog ezen a területen. De most még neki is nagy levegőt kellett vennie, hogy el tudja fogadni a kialakult helyzetet. És azt hiszem elég jól megy neki, már vannak barátai, az egyik szobatársával kifejezetten közel is kerültek egymáshoz, ugyanakkor kötött barátságot szobán kívül is, és nem egyedül főzőcskézik, amikor úgy alakul. 

A heti rutin, az étkezések biztosítása összességében azért nagy kihívást jelent, de ügyesen próbálja megoldani a napi feladatokat. A nehezítés nála, hogy a menza nem megfelelő számára a tejérzékenység és a vegánsága miatt. Így a tejmentességet igyekszik komolyan venni, a húst meg úgy kerüli, ahogy tudja. Mivel se a kollégiumi, se az iskolai menza minden napra nem jöhet szóba, a kollégiumban főz időnként magának, vagy a menzán olyan ételeket keres, ami jó neki. Reggelire és vacsorára próbál egészségesebb ételeket venni, úgy hogy a heti pénzéből is ki tudjon jönni, amit úgy tűnik, egész jól tud kezelni. Mert ügyes, okos, és tud magára figyelni.

Maga az iskola a tanulás továbbra sem jelent kifejezetten nagy terhelést neki, most is szereti, ahogy eddig is, plusz most már határozott céljai vannak. Idén év végére kell a waldorfos diákoknak az éves munkájukat elkészíteniük, és az év elején sokan még nem tudják, pontosan mit is szeretnének. Lucának megvannak a pontos elképzelései, témája, konzulense, külsős segítői, szóval eléggé tisztában van az éves munkájával. Ugyanakkor a héten elkezdik a munkát Beával is - egy volt szülőtársammal - aki az év végi német érettségire fogja felkészíteni Lucát. Az első órájuk után mindketten nagyon lelkesek voltak, a hallottak alapján szerintem szuper lesz az együttműködésük. :-)

II. iskola

Aztán itt van Sebi, akinek az iskola szeptember 11-én kezdődött.

Pár nappal előtte elmentünk a pfhorzeimi waldorf iskolába, hogy megismerkedjünk a leendő tanárokkal, illetve hogy Sebi is megláthassa, hova is fog járni az elkövetkező pár évben. Az egész találkozó nagyon nagyon barátságos és meleghangú volt a két osztály kísérővel, és a magyarul beszélő tanárral, és egy percig nem volt kérdés számukra, hogy Sebi járjon-e ide. Pusztán annyit jegyeztek meg a tanárok, hogy akkor fog működni a dolog, ha Sebi is intenzíven beleteszi magát, mert a teljes körű támogatást adják ugyan, de a többit neki kell hozzá tennie. Így képzelek el egy jól működő Waldorf iskolai hozzáállást.

Azóta Sebi 3. hete jár a suliba, ami már önmagában nem kis dolog, hiszen maga az út busszal és sok gyaloglással több mint 1 óra, és neki 7:40-re kell bent lennie az iskolában. Szerdáig minden nap 15 óráig van, az utolsó két nap pedig 13 óráig tart a tanítás, ami azt jelenti, hogy a hét első felében nem sok szabadideje van, mert viszonylag későn ér haza, és a korai kelés miatt korán is kell lefeküdnie. Ezt időnként kicsit nehezményezi, de alapvetően jól veszi ezt a kanyart is. 

A tanulás már kicsit más tészta, mert az elején egy darab szót sem értett abból, amit maga körül hallott, de mára már eljutott odáig, hogy időnként felismer egy-egy szót. Az órák első 20 percében figyel erősen, de utána annyira elfárad, hogy teljesen beleveszik a maradék időbe. Az angol órák jó részét érti, de ott is előrébb vannak a német diákok, ezért ott is nehézségei vannak. Azért azon az órán már voltak sikerei is :-) A tanárai kedvesek és türelmesek vele, volt olyan is, amikor az osztály kapott feladatot, és Sebivel külön foglalkozott az oktató.

Azért, hogy meg merjen szólalni végre, és a megszerzett és a nyáron stabillá vált passzív tudását valahogy aktívvá tudja tenni, a héten ismét elkezd németezni itthon, ő is szintén Beával. Vicces volt, amikor Bea azt mesélte a felmérő óra után, hogy Luca és Sebi gyakorlatilag ugyanazokat nem tudták, ugyanott akadtak el. Bea vele is élvezte az órát, és ott is kölcsönösen kialakult a bizalom.

Az iskolai menza itt fantasztikus! Bio alapanyagokból készülnek az ételek, és heti 2-szer van hús is a kínálatban, de mindig lehet vegát is kérni, mindezt annyira elérhető áron, hogy nem éri meg nekem itthon Sebire is főzni. Az egyetlen bökkenő, hogy ahhoz, hogy tudjunk neki is rendelni, kellene valamilyen kód, amit még nem sikerült megszereznünk, de nem adjuk fel!

A másik nehézség, amibe ütköztünk, az az utazási kedvezmény elérése, mert ahhoz  

iskolai diák igazolvány kell, amihez fotó, amit az iskolában kell leadni, és utána készítik el a diáknak, és vásárolhatja meg ott helyben a kedvezményes bérletet. Mindez nem tűnik túl bonyolultnak, de mire sikerült mindezt kideríteni, eltelt 2 hét. Aztán Sebi nem túl nagy erőfeszítései még nem hozták meg a várva várt sikert. Hiába készült róla igazolványkép, ha nem viszi magával a suliba… Meg is elégeltük a tétlenségét, és megmondtuk neki,  a jövő héten már a saját pénzéből kell utazgatnia, amíg el nem intézi a diákot, hogy tudjunk neki bérletet venni. És mivel kicsit több, mint 5 euró egy út a suliba, szerintem gyorsan lesz diákja. :-)