Régen naplót írtam a gyerekek mindennapjairól, és Dani blogot a gyerekeknek, gyerekekről.

Most én írok blogot az életünkről, de nem a gyerekek miatt. Nem mintha olyan nagyon izgalmas lenne, de azért mégis csak költözünk Németbe. Szóval azért na.

Az egész úgy kezdődött, hogy már évekkel ezelőtt mondtam Daninak, menjünk külföldre élni. Ő nem akart, így maradtunk.

Aztán, miután megszületett a második gyerekünk is, egy röpke gondolatra felmerült Izrael, hiszen Dani élt ott egy évet, és a gyerekek vele együtt állampolgárok, én meg mehetek, mint csatolmány. 

Dani végül nem akart, így maradtunk.

Aztán miután megszületett a harmadik, és a negyedik gyerekünk, és a nagyobbak intézményesültek, kiköltöztünk a Városból, békésebb, nyugodtabb életre vágyva. A gyerekeket egytől egyig alternatív oktatási intézménybe írattuk az államiból menekítve.

Tavaly tavasszal pedig eljött a pont, amikor Dani is azt mondta: Menjünk! 

Így a gyerekeket már nem csak az állami oktatásból menekítjük, hanem a számunkra mérgező légkörből is. Mindezt úgy, hogy kisvárosban, waldorf közösség tagjaként egyfajta burok vesz minket körül. És mégis. Úgy érezzük, nincs más lehetőségünk arra, hogy a gyerekeinknek mutassunk valamit, ami több a mindennapi küzdelemnél a felszínen maradásért. Többet szeretnénk mutatni nekik a világból, amiben nem az elkeseredés szülte tetteket látják, hanem megélhetik, megélhetjük a mindennapi életünk nyugodt harmóniáját is, anélkül, hogy lelkifurdalásunk lenne attól, ami a burkunkon kívül történik.

Szóval, de. Ha jobban belegondolok, megint a gyerekek miatt írok. Dokumentálni szeretném azt, amit megélünk, hogy legyen ami emlékeztessen minket arra, honnan is indultunk, és miért. 

Tavaly év elején Daninak lehetősége nyílt megpályázni egy olyan németországi állást a Boschban, amit majdnem teljesen tutira mondtak a felettesei. Aztán persze ahogy ez már lenni szokott, maradt a nem. De ez megadta a kezdőlökést, hogy odaálljon a főnökei elé, és azt mondja, hogy ő akkor is menni szeretne. És miután ez egy amolyan családias, jó légkörű cég, lehetővé is tették számára a váltást. Nem volt egyszerű, de végül 2023 január eleje óta pozíciót váltott, és Reningenben (Stuttgart mellett kisváros) dolgozik. Úgy egyeztünk meg, hogy megvárjuk, amíg a gyerekek befejezik ezt az iskolévet, és nyáron megyünk utána.

Azóta nem könnyű az élet a 4 gyerekkel itthon, de megoldottuk. Dani sokat járt haza - többet is, mint eredetileg terveztük.

Sokat gondolkodtunk azon, hogy a gyerekek hol, és milyen suliban folytassák kint, és végül a családi kupaktanács úgy döntött, hogy Luca marad még egy évet, Sebi folytatja a waldorf iskolában, Momó és Gegi pedig mennek államiba.

Részleteiben Lucával kapcsolatosan a terv a következő: 

Luca 1 évet itthon marad, és befejezi a waldorf 12. osztályát is, hogy aztán a 13.-ra, az érettségi évét velünk töltse továbbra is a magyar iskola keretein belül egyéni tanrendben. Év végén aztán haza jön majd leérettségizni, és utána mehet tovább a Német felsőoktatásba.