Momóék ma Naturtheater-be mentek az osztállyal, és megnézik a Kincses Szigetet. Persze németül, amitől Momónak nem nagyon jött meg a kedve velük tartani. Főleg, mert így elmarad a német órája, amit nagyon szeret. Pech. Hiába mondta neki Luca, hogy mennyire irigyli, Momót ez nem hatotta meg. Az egyedüli jó dolog az volt ma számára, hogy reggel a pékségből perecet és diós tekercset kapott, és nem szendvicset vitt - mivel elfogyott itthon a kenyér. 

Ma nem 12-kor, hanem délután kell érte menni, majd beszámolok arról is, hogyan érezte magát, bár Momót ismerve nem nagyon vannak illúzióim. 

Közben bonyolódik itthon az életünk, mert mindenféle gikszer, és pechsorozat után (amit most nem részletezek) még mindig nincs mosógépünk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nyár van, és kevés cuccot viselünk egy nap, így nem gyűlik annyira gyorsan a szennyes. És az igazat megvallva, a két kicsinél amúgy is nehéz elérni, hogy ne a napok óta viselt, iszonyat mocskos holmijaikat vegyék fel. Gegi eleve nem nagyon hajlandó felöltözni, amióta nyári szünet van. És ha már felöltözik, akkor a tiszta ruha viselése csak akkor jöhet szóba, ha nem találja az előző nap eldobáltakat, amelyek később érdekesebbnél érdekesebb helyeken bukkannak fel. 

Mindenesetre azért tegnap már kellett mosnom egy nagy adagot kézzel. Még szerencse, hogy jó ideje erősítgetem a csuklóm, (ha nem is ezzel a céllal) mert most tutira nagyon izomlázam lenne az alkaromban is és a tenyeremben is. Kicsit több, mint 1 órás projekt volt a mosás, szóval egy átlagos mosógép mosóidejével vetekszem … bár lehet, hogy én kicsit több vizet, és mosószert használtam ehhez a művelethez, de az most nem érdekes. Remélhetőleg Dani ma hazaállít egy”alig” használt 156 éves mosógéppel este, és nem kell majd megismételnem ezt a mutatványt többet. :-D. De ha mégsem, hát akkor nem pánikolok, hanem csendes beletörődéssel viselem a sorsom, és mosok még egy-két adagot, és arra gondolok, hogy ez milyen jó alkar erősítés, ami elengedhetetlen a stabial kézenálláshoz. ;-)