15-én, szombaton volt a német B1 szintű nyelvvizsga (DTZ), ezzel véget ért az 5 hónapos intenzív tanfolyam, amire október eleje óta jártam.

A vizsga 2 nagy részből állt, de három kategória van a pontozásnál.

Először egy 25 perces szövegértés volt, a régi jó magnóhallgatás. Aztán egy 45 perces olvasás- szövegértés rész jött, végül pedig 30 perces levélírás. Itt a pontozás szempontjából magnóhallgatás+olvasás-szövegértés volt egy rész, és a levélírás ment külön. Ha valamelyik nem üti meg a B2 szintet, önmagában még nem tragédia, ha a szóbeli jól ment, akkor megvan a vizsga. Viszont hiába lenne meg a 2 írásbeli rész, ha a szóbeli nem üti meg a B2-t akkor nincs meg a nyelvvizsga. Tehát jól látszik, hogy a szóbeli a leghangsúlyosabb része a vizsgának.

A próbavizsgákon a szövegértéssel nem volt gondom, de a levélírás mindig borzasztóan ment, így azt brutál sokat gyakoroltam, de sajna így sem lett valami fényes az éles vizsgán sem.

Az írásbeli 9-kor kezdődött, előtte a ruhatárban minden cuccunkat le kellett adni, csak a személyinkre volt szükségünk, még tollat is helyben kaptunk. 

Az első három része a vizsgának egyben volt, így valamivel 11 óra előtt végeztünk vele.

Halvány lila elképzelésem sincs, hogy meglesz-e végül vagy sem.

A szóbeli 3 részből állt: bemutatkozás, képleírás, egy terv megbeszélése a vizsgapartneremmel (kettesével mentünk). Összesen kb. negyedóra.

A vizsga 12 órától volt, ahova én 13 órára voltam beosztva. A szünetben, 12-ig mindenki magához vehette a holmiját, viszont kezdésre mindent vissza kellett vinni és a kijelölt termekben kellett várakozni, amíg nem szólították az embert. (Az utolsó időpont a 14:30 volt… kicsit sajnáltam azokat, akik akkor mentek)

Sokan tudják rólam, hogy stresszes helyzetben, mint pl egy vizsga, iszonyúan leblokkolok, és azt is elfelejtem, mi is a feladat. Az egyik legemlékezetesebb, amikor az első jógaoktató képzés utáni vizsgán például harmadikra sikerült átmennem, és akkor is amikor az oktató segíteni akart egy alap kérdéssel, annyira bepánikoltam, hogy teljesen lefagytam, és az villogott az agyamban, úristen, nem tudom, úristen ezt tudom, de nem tudom…. 

Vagy a saját esküvőmön annyira remegett a kezem, hogy Daninak rá kellett tennie az övét, hogy egy kicsit megnyugodjak (amúgy ezt a pillanatot örökítette meg az fénykép, amit kiraktam a minap fb-re).

Szóval nekem ez mindig egy óriási stressz volt, ezért már egy ideje keresem a megoldást. Most is felhívtam egy ismerős coachot, beszélgettem barátokkal, akik tippeket adtak, meditáltam sokat, bemagoltam a 1,5 perces bemutatkozó szöveget indításnak, és nem engedtem meg magamnak, hogy elkezdjek előre izgulni.

12 és 13 óra között tehát nem volt nálam semmi, amivel elüthettem volna az időt, a körülöttem lévőkkel pedig nem volt kedvem semmiségekről kézzel-lábbal beszélgetni. Ültem egy asztalnál, és arra jutottam, hogy a meditáció ártani nem fog, talán még segíthet is. Így aztán becsuktam a szemem, és elkezdtem a légzésemre figyelni. Kb negyed óra múlva jött egy fiatal lány, aki névsort olvasott. (Természetesen megint jót derültünk a nevem kiejtésén, mert nagyon nem ment neki. :-)) Aztán ismét lehunytam a szemem, és az előttem álló feladatra koncentráltam. Elmondtam magamban a bemutatkozásomat, és visszagondoltam minden egyes gyakorlásra, amit Beával (az online tanárunkkal) végig vettünk. (Érzésre) kb 10 perccel később hallottam a nevemet, így felálltam a székről, és mentem vizsgázni. A teremben az órára pillantva vettem észre, hogy pont időben hívtak be, nem hamarabb. A vizsga alatt sem engedtem ki azt a koncentrációt, ami beszívott, így nem blokkoltam le, hanem teljesen nyugodtan, jól tagoltan tudtam bemutatkozni, és válaszolni a kérdésekre. A partnerem egy spanyol nő volt, aki már több éve él itt, de nem volt valami összeszedett, így a tervkészítést határozottan én irányítottam. Kicsit zavaró volt, hogy nem értettem egy mukkot se abból, amit mondott, de mivel a téma meg volt határozva, el-elcsíptem a szavakat, és ki tudtam hámozni, hogy mit mond. 🙂

Összességében a szóbeli életem legjobb vizsgája volt. Állati büszke vagyok rá, akár sikerült, akár nem. (Sztem az elég lesz). És ha nem sikerült, akkor tudni fogom, hogy valóban nem vagyok az elvárt szinten, és nem a vizsgadrukk miatt blokkoltam le, és mi lett volna ha….

Sokat fejlődött a németem, már meg merek szólalni, és megértetem magam. Csütörtökön pl egy tanácsadónál voltam, akivel több, mint 1 órát beszéltem. És ugyan 4-szer a google fordítóhoz folyamodtunk, összességében egész jól megértettem, amit mondott, és el tudtam mondani, én mit szeretnék. 

Jelenleg még mindig járok minden nap suliba, még 2 hét van a Leben in Deutschland kurzusból, ami után egy feleletválasztós teszt lesz. Most a német állami felépítést, politikát és történelemet tanulok németül. Nem könnyű, nagyon sok mindent nem értek, ezért a kérdésekre sem tudok jól válaszolni. Néhol kicsit unalmas, főleg, amikor tényleg nem értem, miről beszélnek körülöttem. Ez főleg akkor van, amikor már sok ideje megy az óra, és elfáradok a folyamatos koncentrációban vagy olyankor, amikor eleve fáradtan érkeztem reggel. 

Mától a politikáról áttértünk a történelmi részre, ami különösen érdekel.