Aki ismer, tudja, hogy elég nagy a mozgásigényem. Jó ideje már, hogy a napi 1,5 óra mozgás alatt nem fáradok el annyira, hogy ne akarjak mozogni még. 

A júniusi búcsúbulimon, amit a bambisok szerveztek nekem, Gyöngyvér (bambi és jóga oktatóm) összeállított egy kvízt is, amiből többek között az is kiderült, tavaly október és idén június között csak a Mandala Stúdiók óráira heti 4-szer jártam. És ebben nem volt benne az egyéb mozgás, például a súlyzós edzések. Ez a szám azért lett “csak” ekkora, mert Dani januárban elköltözött, és le kellett mondanom jó néhány astangáról és más órákról. És azért lehetett mégis aránylag ilyen magas ez a szám, mert Luca volt olyan jó fej, és azt mondta, járjak továbbra is mindenre, amire csak tudok, mert ő akkor van jól, ha én jól vagyok. Így önző módon amennyire tudtam kihasználtam az ajánlatát, amiért akkor is és most is nagyon hálás vagyok.

Így aztán, hogy a mozgás ne álljon le az életemben, miután elköltöztünk, sorra vettem, mi az amivel foglalkozni szeretnék: 

A térdemre gyógytorna, 

A súlyzós edzés, 

A mobility, 

Az astangajóga, 

A bambi, azon belül a kézenállás projekt, illetve a “gyík” mászás tökéletesítése. 

Ezen gyakorlások hossza 45 és 90 perc között mozog. Összeállítottam egy órarendet, amin mindegyik gyakorlás szerepel, heti 2-3 alkalommal. Ebből napi 2-3 óra mozgás lett, amit természetesen nem tudok folyamatosan fenntartani, de sorvezetőnek tökéletes. 

Aztán 3 hetet töltöttem Magyarországon, és vettem egy havi bérletet a kedvenc jógastúdiómba. Még úgy is megérte, hogy a 21 napból, amit ott töltöttem, 8 napot táborokban voltam, mivel ott is megvolt a délelőtti és délutáni gyakorlással a napi 2-3 óra (illetve sok esetben annál is több) mozgás.

Ezeket csak azért írtam le hogy érzékeltessem, mi a mozgás-mennyiségem kiindulási alapja, és érthető legyen, mit éreztem az első németországi jógaórámon. 

Igen, végre sikerült eljutnom egy órára!

Múlt héten gondosan feltérképeztem az összes környékbeli városka jóga stúdiójának kínálatát, astanga jóga után kutatva. Sajnos jelenleg Stuttgartnál közelebb nem találtam, így elengedtem azt, és valami nehezebb, haladóbb óratípus után kerestem tovább. Végül itt helyben találtam egy “vinyasa flow” megnevezéssel illetett 75 perces órát, ami alá még az “alle level” kifejezés volt biggyesztve. Ez a tipusú óra elviekben nem könnyű, viszont elég nehéz tud lenni, így hát gondoltam kipróbálom. Az első meglepetés akkor ért, amikor a bejelentkezésnél egyből ki is kellett fizetni az óra árát. Nagyon tetszett, mivel én is többször szembesültem azzal, hogy valaki ismeretlenül bejelentkezett az órámra, aztán nem jött el, a helyet pedig fenntartottam neki. Szóval megvettem a jegyemet és rettentő mód vártam, hogy mehessek az órára. Nagyon régen nem izgultam ennyire, hiszen fogalmam se volt mire számítsak. 

Délután aztán felültem a bringámra, és kényelmesen eltekertem a helyszínre. A stúdió maga egy kertes ház telkén helyezkedik el, ami maximum 10 főt tud befogadni. Miután beléptem egy nagyon helyes 18-20 év körüli lány jött elém, és mondta, hogy ő az oktató. Megbeszéltük, hogy németül nem beszélek egyáltalán, angolul pedig kicsit, és szoktam jógázni. Kicsi kétkedést láttam az arcán, de azért mondta, hogy nagyon figyeljek majd őrá. 

Rajtam kívül még két gyakorló vett részt az órán, akiken látszott, hogy állandó vendégek. Mivel az órára online is lehetett csatlakozni, vártunk néhány percet még, amíg meg nem jelent a képernyőn is egy újabb gyakorló. 

Már az óra eleje is teljesen másként indult, mint amit megszoktam, de próbáltam követni az instrukciókat amiket megértettem, és miután többször elhangzott a “sehr gut” kifejezés, megnyugodtam, hogy azt csinálom, amit kell. Számomra nagyon furák voltak a pózok, amiket végeztünk, időnként hasonlítottak arra, amit tanultam, időnként viszont nagyon nem. Ahogy ment az idő, ömlött rólam a víz, de nem éreztem kifejezetten megerőltetőnek az órát. Az oktató végezte a gyakorlatokat, én pedig követtem. Időnként eltévesztettem az oldalt, ilyenkor mosolyogva szóltak a társaim is, de különben haladtam velük. Körülbelül az óra felénél járhattunk, amikor észrevettem, hogy a két társam lassabban, vagy egyáltalán nem követi az instrukciókat. Végül egy ponton az egyik hagyta abba, majd egy-két pillanattal később a másik is. Kicsit fura volt, de mivel az oktató nem hagyta abba az óravezetést, így én sem. Aztán persze mindketten vissza csatlakoztak kis pihenő után, de időnként rám pillantottak, és az volt az érzésem, hogy nem ez az óra megszokott erőssége. 

És akkor ugrott be, hogy aznap még nem mozogtam semmit, és ettől az órától vártam, hogy majd jól átmozgat, megnyújt és kellemesen ellazít. Rájöttem, a budapesti oktatóim mennyire jól ismerik a határaimat, és az esetek többségében ki is szokták azt használni, mert tudják, akkor jó, amikor óra után már nem akarok kézen állni (olyan sokat) :-D. Hát most szívesen álltam volna kézen még jó ideig.  (Itthon álltam is.)

Végül tartottunk egy kis pihenőt, és mindhárman ittak egy kis vizet, és az oktató kicsit aggódva nézett rám, hogy én nem iszom? Mivel jógázás közben nem szoktam inni, nem volt nálam víz, ezért csak széttettem a kezem, és mutattam, hogy minden oké. Ezután a pihenő után már érezhetően a nyújtáson volt a hangsúly, illetve a levezetéseken. 

Óra után aztán beszéltünk még néhány szót az oktatóval, ami ezzel a kérdéssel kezdődött a részéről: Do you do power yoga? :-D Mondtam, hogy astangázom, amire aztán egy nagy Ahhh! volt a válasz, mint aki így már mindent ért. Valamit magyarázott arról, hogy mi lesz szeptemberben, de azt nem értettem sajnos, de azt igen, hogy megkérdezte, fogok-e még menni hozzájuk. :-D :-D 

Mindent egybevetve élveztem az órát (mondtam is neki), a lányka becsülettel végig beszélte az egészet, sok instrukciót angolul is elismételt, próbált elmenni mindenben addig, amíg bírtuk, nem éreztem azt, hogy a nyelvi akadályok miatt magamra vagyok hagyva. Ráadásul nagyon más mozgásanyaga volt az órának ahhoz képest, amit én egy vinyasa flow elnevezés alatt ismertem meg, ami határozottan izgalmas volt. 

Végül azért arra jutottam magamban, hogy az óra kellemes volt, teljesen újszerű és élveztem, de ez bizony kevés volt mind erőben, mind nyújtásban, így aztán több mint valószínű, hogy a stúdiókban gyakorlás mellett marad az otthoni is. :-) 

A legnagyobb vágyam, hogy eljussak egy Bambusztest Projekhez hasonló movement órára Stuttgartban, ahol olyan gyakorlást találjak, ami egy kicsit is hasonlít ehhez a kedvencemhez.